sajnálatos, hogy ilyen agresszív alakok futkároznak a városban. Teljesen mindegy, hogy biciklin, gyalog vagy autóval. Egyszer majd talán emberére akad. Például a cikked olvasói között többen is vannak, akik elég bátrak, hogy ledöntsék a bicikliről, hasba rúgják vagy más fizikai megtorlást alkalmazzanak hasonló esetben.

Azonban az írásodban nem csak a citromkabátos fickó háborított fel, hanem a te hozzáállásod is. A magad módján ugyanannyira agresszívan viselkedtél, mint ő. A cikkedből sugárzó passzív agresszió, a kivételesen asszertív magatartás, a kollektív bűnösség rejtett megfogalmazása rendkívül félelmetes. Hidd el, a gyűlöletszítás egyik oldalnak sem tesz jót (már ha vannak oldalak; márpedig a cikkedben ugyanaz a polarizáltság és fekete-fehér látásmód tükröződik, mint Micimackó szemében: két fajta ember van, biciklis és gyalogos).

Az utólagos magyarázkodás (hogy éppen leelőztél valakit) ellentétben áll a cikked elején írtakkal, idézem: “ilyenkor vagy nem reagálok, vagy intéssel jelzem, hogy hallom, de természetesen nem állok odébb”. Ez kifejezett bunkóság (nem mintha a járdán csengető biciklis nem lenne bunkó). Miért nem állsz félre, amikor megteheted? Adott esetben jogom van az autóbuszsávban kerékpározni, mégpedig annak kellős közepén (ott a jel), ezért tartóztassam fel azt a 120 utast a buszon, aki sokkal hamarabb célba érhetne, ha lenne bennem egy cseppnyi emberség, s félrehúzódnék az út szélére? Te tényleg végigslattyognál 10 km/h-val a Bajcsi-Zsilinszky buszsávjának közepén, mert megteheted?

A következő problémám a cikkeddel a helyszín. A hídnak csak az északi oldala biciklizhető. Azonban a gyalogosok nagy része is azon az oldalon közlekedik. Ráadásul folyamatosan fotózkodnak, a kerékpárosok pedig (akiknek joguk van használni azt a járdát) alig-alig tudnak átcsordogálni a Budai oldalra. Ha szembe is ugyanerre közlekednének a biciklisek, akkor az a járda közveszélyes lenne. Ezért a kerékpárosok közmegegyezéssel felülírták a nem túl ésszerű közlekedési szabályokat, s a Budáról Pest felé tartók a déli oldalon közlekednek. Néha persze asszertív oroszpéterekbe ütköznek, de többségük nem csenget, még akkor sem, ha az asszertív oroszpéter inti, hogy látja őt, de nem érdekli. (S nem elhanyagolható tény az sem, hogy a kerékpárosoknak joguk lenne az úttestet használni, de nem használják, mert nem akarják feltartani a náluk sokkal gyorsabb autókat.)

Azt érzem, hogy a közhangulat mindenképpen meg akar lincselni valakit. A roppant stressz, ami ránehezedik a magyar társadalomra röhejes módon még a kerékpározásra is rányomja a bélyegét. Csak remélni merem, hogy az ilyen és ehhez hasonló cikkek miatt nem szaporodnak meg a gyalog és a kerékpárral közlekedők közötti konfliktusok, hogy az olvasók nem döntötték el, hogy ezentúl soha nem engednek majd el maguk mellett biciklit azért, mert “megtehetik”.

Nem gondolod, hogy sokkal jobb társadalomban élnénk, ha annak mozgatórugói a stressz, az asszertivitás, a szabályokhoz való görcsös, szemellenzős ragaszkodás és az agresszió helyett a racionalitás és az empátia lennének? Kérlek, ha legközelebb valaki el akar haladni melletted, s neked van helyed, módod elengedni őt magad mellett, akkor engedd el őt magad mellett (ha autóval van, ha biciklivel, ha gyalog).

Üdvözlettel:

egy polgár, aki általában gyalogol, gyakran biciklizik és néha autózik